Akik a társulatot életre hívták

Horváth Patrícia

színházrendező, művészeti vezető

A Színház és Filmművészeti Egyetemen Szinetár Miklós osztályában végzett. 

Rendezett Nyíregyházán, Szolnokon, a Pesti Magyar Színházban, a Magyar Állami Operaházban is.

Tíz éven át volt a debreceni Csokonai Színház tagja. Rendezett, tanított a stúdióban, tolmácsolt külföldi színházalkotóknak, és a színházban megrendezett minden fesztivál produkciós vezetője is volt egy személyben. Franciaországban nagy operaprodukciók első asszisztensekét a nemzetközi operaélet élet számos kiemelkedő művészével dolgozott együtt több éven keresztül Avignon, Tours, Reims operaházaiban, valamint az Orange-i Operafesztiválon. 

Anyanyelvi szinten beszél franciául és angolul, 2017-ben konferenciatolmácsi, majd 2022-ben szakfordítói diplomát szerezett, és azóta is aktívan dolgozik e két területen.

2021-ben megalapítja a Sétáló Művészek kezdeményezést, és kulturális sétákat vezet Budapesten. 

Újságíróként a Revizoronline és a Népszava számára küld színházi tudósításokat, többek között a 2022-es Avignoni Színházi Fesztiválról. A Hatan Társulat darabjait maga fordítja, rendezi.

Nyári Zoltán

operaénekes, Jászai Mari díjas színész

Iglódi István osztályában végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán, mesterei között tudhatta Törőcsik Marit, Avar Istvánt és Békés Andrást is. Friss diplomás színészként először a Kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, majd több év szabadúszás után a Budapesti Operettszínház vezető bonvivánja lett. Színháza produkcióival beutazta a világ számos országát Európától, a Távol-Kelet országain át Japánig, művészi munkája elismeréseképpen 2005-ben Jászai Mari díjjal tűntették ki. Pályája 2004-től fokozatosan ívelt át az operai terület felé. 2009-ben a Mezzo Nemzetközi Operafesztiválon két szerepben is döntős volt, és elnyerte a legjobb férfi alakítás díját és a közönségdíjat is. 

2015 óta túlnyomó részt külföldön énekel, 2021 óta ismét fellép a Magyar Állami Operaházban is. 

 

en hommage a József Attila

„…S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.”

Hisszük, hogy

a jó színházban egy kicsit a néző is azokká az emberekké válik, akikről a történetet nézi. Belép egy olyan helyre, egy olyan térbe, ahol ez a fajta rituálé már számtalanszor megtörtént. Szinte érezi, hogy ennek a sok történetnek a rezgése ott van a falakban. Ráadásul egy jó előadásnak köszönhetően rögtön egy közösség jön létre a Játszók és azok között, akik akkor ott együtt ülnek, hogy aztán mindenki mehessen vissza a társadalomba, és mégis talán máshogyan nézzenek ezután majd rá az Élet bizonyos dolgaira. A Színház tehát nem más, mint egy rituálé, ami eggyé varázsol a többiekkel. A kérdés, hogy ezt milyen energiákkal, sebességgel, a történetmesélés miféle szándékával teszi!

Újonnan alakult társulatunk egy olyan művészi közösség, melynek előadásai mind e küldetés mentén kerülnek kiválasztásra, miközben mindegyik:

  • magyarországi ősbemutató
  • saját fordítás
  • vagy saját adaptáció
  • kifejezetten a produkcióra alakuló színész csapattal kerül bemutatásra